Melyik az a jegy, ami még egy elírt árúnál is kedvezőbb az utasoknak? Az, amiben hibásak az útvonalra vonatkozó megkötések. A United/Continental utóbbi tagja, szerintem bártan kijelenthető, az utóbbi évek egyik legnagyobb elkúrását hajtotta végre egy márciusi estén, mikor publikáltak egy új SEA-EWR egyirányú tarifát. Kis történelmi kitekintő az említett esettel, valamint az utóbbi évtizedek valószínűleg legjobb ár/érték arányú jegyével.
Mikor az egyes tarifákhoz kapcsolódó szabályokról beszélünk, mindenkinek az elővételi időszak, a minimumtartózkodás, a módosítási és lemondási díjak jutnak eszébe. Van azonban a jegyeknek egy, a nagyközönség számára gyakorlatilag láthatatlan része is, ami az adott tarifával igénybe vehető útvonalak kombinációit, illetve ezek hiányában a maximálisan leutazható mérföldek számát köti ki. Mikor a Matrixban vagy egy légitársaság, ügynökség honlapján a szabályokra kattintunk, ezeket soha nem fogjuk látni.
Sajnos ingyenes úton nem is lehet hozzájutni, egyszerű halandó számára a legolcsóbb módszer előfizetni az ExpertFlyerre vagy a KVS Availability Tool-ra. Évi egy-két úthoz nem éri meg kicsengetni az előfizetési díjat, viszont ha valaki sokat utazik üzleti ügyekben, még ha utazási ügynök is intézi a jegyvásárlást, már lehet értelme. Bár a következő bejegyzés részletesen foglalkozik majd az útvonalakkal, lássunk egy gyors példát (Malév BUD-SFO):
/VIA THE ATLANTIC/
DOM ROUTE VALIDATION APPLIES WITHIN ORIG/DEST COUNTRIES
1. BUD-MA-NYC-AA/MA-SFO A szabály szövege hosszabb, itt csak a megengedett útvonalak listája van – illetve jelen tarifa esetében az egyetlen lehetséges útvonal pirossal. Mint látható, ahhoz, hogy ezt a Malév tarifát tudjuk használni a BUD-SFO útvonalra, egyetlen lehetőségünk a Malévval közvetlenül New Yorkba repülni (igazából az American Airlines-zal), majd onnan tovább egy közvetlen Malév vagy American járattal (aminek újfent legfeljebb a kódja lehet Malév). Nos, ebben nem volt sem mágia, sem lehetőség.
Mi történik azonban akkor, ha valaki elszúr valamit az útvonalaknál? Olyankor általában rövid úton elszabadul a pokol, és a légitársaságok pillanatok alatt több veszteséget halmozhatnak fel, mint egy-egy elírt árú jegynél. Ilyen helyzet volt az első bekezdésben emlegetett márciusi éjszaka is. Magyar idő szerint valamikor vasárnap hajnalban megjelent egy érdekes jegy a Farecompare táblázataiban (a Farecompare az Európában honos SkyScanner kinti megfelelője): USA-Brazília, illetve USA-Lima 230 retúrjegyek dollárért. Az ár mellett sokaknak szemet szúrt az is, hogy csak nulla éjszakás tartózkodás engedélyezett. Nem kellett hozzá 5 perc sem, hogy kiderüljön, a közelmúlt legdurvább transzkontinentális (USA keleti és nyugati partja közti) jegyét szállította a Continental.
A mai napig nem érti senki sem, hogy tudták ennyire elnézni Houstonban a dolgokat. A SEA-EWR (vagy visszafele) jegyük nem csak Limát és Sao Paulót engedélyezte, mint lehetséges átszállási pontot, hanem semmiféle megkötést nem tartalmazott sem a maximális mérföldekkel, sem az utazás irányával kapcsolatban. Ez azzal járt, hogy gyakorlatilag addig cikázhatott a kedves utas az Államok két partja között (illetve akár Hawaii-ig is elmehetett), amíg csak győzték az online keresők előállítani az útvonalakat (a legtöbbje maximum 5 vagy 6 szakaszt enged megadni egy jegyhez).
Mindez mit jelentett gyakorlatban? Egy egyszerű egyirányú jegy 209 dollárt kóstált (non-stop vagy átszállással, tökmindegy), ami mondjuk szódával elment. Ha az ember leugrott Brazíliába is, akkor megjelent a jegyben néhány egyéb adó és illeték, így az ára 232 dollárra ugrott. Az egyik legdurvább útvonal, amit láttam, a saját torzszülöttem volt: 29.584 mérföldnyi repülés 241 dollárért (balra). Ez gyakorlatban 0,9 cent/mérföld költséget jelent, ami egy mániákus mérföldgyűjtögető számára a mennyország. Nem mellesleg ez 20%-al nagyobb táv, mint a Föld kerülete az egyenlítő mentén. Vagy a legmagasabb törzsutas-státuszt jelentheti egy évre, nagyjából 750 dollárért. Ja, térképen.
Ez a tarifa azonban korlátozott használhatóságú volt, hiszen sehol nem lehetett megállni útközben, így a mérföldgyűjtésen kívül sok minden másra nem volt jó. Nem úgy, mint a hibás útvonalak (és jegyek) koronázatlan királya az Alitalia jóvoltából. A lelkes olaszok 2008 táján úgy gondolták, terjeszkednek egy új piacra, így elkezdtek a Sri Lankai Colomból induló jegyeket publikálni. Mivel ők maguk nem repültek Sri lankára, ezért csak az Olaszország-USA szakaszra tették kötelezővé a saját gépükön repülést. A hibát ott követték el, hogy a biznisz osztályú jegyükön ezen kívül semmi más megkötést nem írtak elő, ráadásul a rugalmas foglalási osztályból adódóan bármelyik másik cég bármelyik járatával kombinálható volt, egészen addig, amíg az utolsó szakasz egy Alitalia által üzemeltetett járat volt az Államokba.
Még az előbbiek alapján sem gondolnánk olyan merész útvonalakat, mint pl ez: CMB-SIN-MEL-AKL-BKK-LHR-BRU-MXP-JFK. Ugyanez térképen (23.614 mérföld). Volt, aki a távol-keleten keresztül Ausztráliába repült, onnan délkelet-Ázsiába, majd Afrikán keresztül Európába, végül New Yorkban végzett. Mindezt 2000 dollár körüli összegért, ami közel sem volt ingyen, ám ha számításba vesszük, hogy ennyiért akár a világ legrangosabb cégeivel (SQ, EK, stb) repült biznisz osztályon az ember, akkor a hülyének is megéri. Pláne ha hozzátesszük, hogy az említett városok mindegyikében meg lehetett állni, az egy éves érvényességen belül annyi ideig, ameddig csak akart az ember…
A történetnek persze volt árnyoldala is, és előfordult olyan eset is, hogy egyes cégek megtagadták az utazók becsekkolását, mondván az Alitalia nem fizet/fizetett nekik. Ilyenkor az Alitalia boldogan újrafoglalta az utasokat a lehető legrövidebb útvonalra, hiszen a tarifa a CMB-NYC útvonalra szólt – csak a kezdő és végpont volt meghatározva benne, arra vállaltak garanciát az olaszok a vásárláskor.
Lehet vitatkozni, hogy a 200 dolláros YYZ-LCA biznisz tarifa volt-e jobb bolt, vagy az olaszok, csak nem érdemes, hiszen az álláspontok nyilván attól is függnek, ki mit tudott volna használni. Mint mondtam, az ilyen hibák kifejezetten ritkák, hiszen potenciálisan sokkal többe kerülhetnek, mint egy lemaradt nulla vagy kerozinpótdíj. Mindezektől függetlenül a következő bejegyzésben részletesen megnézzük a témát, mert még egy hibátlan tarifa esetén is kifejezetten hasznos tisztában lenni a lehetséges útvonalakkal és megkötéseikkel - sok minden múlhat rajtuk.
