Friss topikok

Alapok 5: mikor vegyük meg a jegyet?

2010.03.19. 09:00 KennyOMG

Mi a legjobb időpont a jegy megvételére? Az egyszerű válasz így hangzik: „amikor olcsó”. Jó, jó, mikor „olcsó”? A jegyárakkal kapcsolatban kering néhány téves elképzelés, ezek közül az egyik, hogy az jegyárak fel-le mászkálnak. A valóság ezzel szemben az, hogy az árak nem mozdulnak sehova, ugyanaz a jegy mindig ugyanolyan „olcsó”. Csak közel sem biztos, hogy meg tudjuk venni.

A fenti, látszólagos ellentmondás azonnal érthető lesz, amint azt mondom, hogy egy járaton nem 3 osztály van, hanem 20 feletti. A hagyományos gondolkodás az első-biznisz-túrista szentháromság, ami ugyan igaz, de csak elnagyolva. Valójában a légitársaságok ezeket az osztályokat tovább bontották asszerint, hogy mennyi megkötést hajlandó elfogadni az utas. Ezek a megkötések lehetnek a jegy bizonyos idejű elővétele, a módosításokért fizetendő díj, ha egyátalán lehet módosítani az útvonalat és/vagy az utazás időpontját, a lekésett járat, vagy a jegy törlése után fizetendő bűntetés, minimális és/vagy maximális tartózkodás az uticélon, bizonyos kedvezményes jegyek nem engedik, hogy más légitársaságok járataival kombináljuk őket, stb.

Ezek alapján a légitársaságok létrehoztak különböző foglalási osztályokat és a hozzájuk rendelt tarifákat; ezek a tarifák huzamosabb ideig állandóak az adott osztályra vonatkozóan. Az ugyanazért a járatért, különböző időpontokban fizetendő különböző összeg ezeknek a tarifáknak a megköteéseiből, illetve a rendelkezésre állásából következik. Az első fele a dolognak relative egyszerű, hiszen ha egy olcsó tarifa azt igényli, hogy az utazás előtt legalább 21 nappal megvegyük, akkor az indulási dátum előtt két héttel már nem kapható. A másik fele van annyira bonyolult, hogy hamarosan egy külön sorozatban fogok foglalkozni vele, honnan jött ez a rendszer, miért, és hogy működik. Jelenleg elégedjünk meg annyival, hogy a légitársaságok a járataikon lévő szabad helyeket felosztják a különböző foglalási osztályok között, majd ezek foglaltságának arányában választják ki, hogy egy adott időpontban melyiket ajánlják fel megvételre.

Egy egyszerű példával élve, egy 100 fős gépen lévő helyeket a következőképpen osztják fel: 20 akciós hely 50 Euróért, 40 kedvezményes hely 100 Euróért, 40 teljes árú hely 200 Euróért. Elkezdik árulni a 20 akciós jegyet, mikor ezek elfogynak vagy kifutnak az elővételi időszakból, a még szabad akciós helyekhez a cég kedvezményes foglalási osztályt rendel, és elkezdi a kedvezményes jegyeket árulni. Mikor azok is elfogynak, már csak a teljes árú jegyek maradnak. Ez szimpla módszer leginkább a fapadosokra jellemző, itt a szabály nagyrészt az, hogy minél előbb vásárolunk, annál olcsóbb. A nagy társaságok sokkal bonyolultabb formulával dolgoznak, ők egyszerre árulnak különböző mértékű megkötéseket tartalmazó jegyeket, és a különböző foglalási osztályok (és így árak) számára rendelkezésre álló helyek számát is valós időben optimalizálják a kerselet, a még eladatlan helyek, és az előrejelzéseik szerint. Ebből az következik, hogy amit mi áringadozásnak (általában emelkedésnek) látunk, az valójában a megvenni kívánt helyre elérhető, folyamatosan változó foglalási osztályok egyikének az ára. A nagyobb társaságoknál ebből következően kicsit nehezebb kalkulálni az árakkal, de általában itt is érvényes a minél hamarabb, annál olcsóbb.

A szezonokról már volt szó, a légitársaságok általában ugyanilyen megbízhatósággal akcióznak, bár nem feltétlenül igazodnak évszakokhoz vagy bármi más ritmushoz. Az akciók némelyike csak pár százalékos kedvezményt jelent, alkalmasint viszont hihetetlen ajánlatokba futhatunk bele. Ehhez a társaságok honlapjait kell böngésznünk, vagy feliratkozni a hírleveleikre, és lecsapni az ajánlatokra, milyen gyorsan csak lehet – mind a szabad helyek száma, mind a vásárlás időtartama igen korlátozott szokott lenni.

A józan paraszti logikával szemben a (nem fapados) légitársaságoknak nem feltétlenül érdeke, hogy minden helyet mindenáron eladjanak, így a szervezett utaknál megszokott last-minute árak ebben a szektorban szinte egyátalán nem léteznek. Ez az üzleti modeljükből ered, ami alapján a jegyeket árazzák, erről is lesz szó később bővebben.

Mint már volt róla szó, különösen Magyarországon, a jegy megvételének a helye nem sokat számít: egy (humán) utazási ügynök általában nem képes jobb ajánlatot adni, mint amit a saját rendszerük dob neki – ami nem is biztos, hogy a legolcsóbb a rendelkezésünkre álló lehetőségek közül! Ha tudjuk, mindig az adott légitársaságtól vegyük meg a jegyünk, mert még az ingyenes foglalást kínáló ügynökségek is felszámítanak nekünk jutalékot, ha mondjuk módosítani szeretnénk a visszaút dátumát – ezt a légitársaság díjain felül kell érteni, még ha egyébként ingyenes is lenne.

Jó, ha rugalmasak tudunk lenni valamennyit, a pénteki-szombati-hétfői utazás általában sokkal drágább, mint ha a hét közepén mennénk. Ugyanígy lehet, hogy a kiszemelt napra egy utazási iroda már hónapokkal korábban befoglalt egy túristacsoportot, de másnap üresen kong a gép.

Mindig nézzünk meg több társaságot is. Ha például Budapestről Londonba szeretnénk reülni, akkor ne csak a British és a Malév jegyeit nézzük, mondván Magyarországról megyünk Angliába, tehát ezek a „logikus választások”.

Mondjunk le a közvetlen járatokról. Gyakran ezek többe, akár sokkal többe is kerülhetnek, mint az átszállásos verziók. Európán belül szinte irrelevéns az utazási idő szempontjából, ha át kell szállnunk valahol (itt most kikapcsolódási céllal utazókat értve), egyátalán nem olyan macera, mint képzelnénk; Európán kívülre New Yorkon, Kairón és Pekingen kívül amúgy is át kell szállnunk.

Azt hiszem ezzel be is fejeztem a kezdőknek szóló alapozó részt.

7 komment

Címkék: alapok ár

A bejegyzés trackback címe:

https://etkt.blog.hu/api/trackback/id/tr191855877

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mikola.akos · http://salamonma.blogspot.com/ 2010.03.21. 22:22:27

Ez kifejezetten érdekes volt. Mondtam már, hogy hiánypotló a blog? :)

FrankieG 2010.04.12. 21:36:08

És Tel-Avivon, Bejrúton, Damaszkuszon, Ammanon kívül..

KennyOMG · http://etkt.blog.hu 2010.04.13. 07:37:57

@FrankieG: jogos, de nemritkán a Közel-keletet Európához szokták sorolni a társaságok.

_Tom_ · http://blog.cstom.hu 2010.05.06. 22:56:59

> Európán belül szinte irrelevéns ... ha át kell szállnunk valahol, egyátalán nem olyan macera, mint képzelnénk.

Hogy ez hogy nem úgy van!
Próbálj átszállni mondjuk a németeknél. A hülye germánok átszállásnál (Európából Európába) is átvezettek a security checken. Ráadásul míg mondjuk Ferihegyen viszonylag udvarias az átvilágítás, a németek mindig rendkívül bunkók voltak (jó, mondjuk a new york-i néger picsát senki se veri, de ámerika amúgy is más kategória).
Ez többször is elõfordult, azóta nem repülök Lufival...

Ráadásul közvetlen járatnál
* kisebb az esélye, hogy a csomagod lemarad valahol.
* csak egyszer van fel/le szállás. (Leszállásnál szokott legjobban "ingani" a gép, meg örökké egyenlíteni kell [fület pattogtatni]).
* Igenis sokkal hosszabb a menetidõ. Európában ritkán hosszabb egy közvetlen járat, mint 2 óra. Nagyjából ugyanennyi a menetidõ az átszállóhelyig is (jó, legyen másfél), de két járattal utazol (szóval 2x1,5=3h). Kell még egy óra átszállásra (az már 4h). Máris megdupláztuk az idõt, pedig elég konzervatív volt az átszállási idõ. A valóságban ritkán ússza meg az ember 2-3 óra alatt (akkor már 6 óránál tartunk, elment az egész nap...).
* Több a tax ami drágítja a jegyet. Ha átszállsz, nem két, hanem négy reptéri illetéket kell fizetni (feltételezve, hogy oda-vissza utazol). A légitársaságok is sokszor szektoronként határozzák meg az õ mindenféle surcharge-ukat, így abból is duplaannyit vagy kénytelen fizetni. Ezért ritkán _sokkal_ olcsóbb az átszállós jegy.
Ha csak enyhén drágább a közvetlen járat, mindenképpen azt kell választani, idegkímélésnek is jó ;)

Viszont, ha meg lehet oldani, hogy nagyon hosszú legyen az átszállási idõ, akkor ki lehet menni megnézni a várost.
Osló például nem egy nagy város(ka), egy ilyen "daytrip" (esetleg egy másik a visszaúton) elég is körbelátogatni. Ha teszemazt az ember SAS-sal (-szel) repül egyet ;-)

KennyOMG · http://etkt.blog.hu 2010.05.07. 08:09:49

@_Tom_: Brutálisan sokat szálltam át mind Frankfurtban, mind Münchenben. Egyetlen egyszer futtattak meg a MUC-i szekusok, 2008 márc 28-án, valószínűleg a schengeni csatlakozásunk miatti állóhely-átszervezések miatt, kikergettek egészen a csekkinpultokig - befele pedig extra erősen vizsgáltak mindenkit. Velem soha nem voltak bunkók, sőt, odáig is elmennék, hogy minden egyes alkalommal szívélyesek és aranyoasak, szemben a fásult ferihegyi droidokkal. Érdekes módon nekem jenkikkel sem volt még konfliktusom, a bevándorlós arcokkal pl rendszeresen jókat lehet csevegni; a szekuritisok olyan ferihegyi droid módján sótlanok.

Egyebek:
*csomag: korrekt. Nem szabad Párizson (ellopják) vagy Madridon (lusta állatok) keresztül repülni, és akkor nem lesz gond. :Đ
*hát én meg pont a fel-leszállásokat szeretem, fülem abszolút okés. Repülni unalmas, viharban leszállni vicces.
*Fingreszelés ilyen számokkal játszani. Én a BUD-MAD vonalat repültem nagyon sokszor, a Malév 2:45 óra, a Lufi átszállással 4-5. Ellenben a Lufi nem a nap közepén repül csak, elbaszva ezzel az egész napot, hanem reggel/este is mehetek, így vagy az indulási, vagy a célállomáson is lehet akár egy teljes napom.
*Ez így butaság és csúsztatás. A reptéri illetékeket átszállásnál _nem_ kell fizetned. A fuel surcharge bejátszik, de az ugyanúgy bele van számolva már az átszállásos jegybe, mint az egyirányúba. Az meg, hogy *mindenképpen* - az, hogy ki milyen jegyet és miért választ, milliónyi oka lehet rá.

_Tom_ · http://blog.cstom.hu 2010.05.07. 10:49:12

Pont Frankfurt volt a "bûnös város", igaz, 2006-ban.
Az amcsi "leány" meg securitys volt, nem a bevándorlási ürge, az tényleg viszonylag nyugodt arc volt. De a biztonsági liba úgy (és olyan artikulálatlanul) terelte a népet, mintha állatokkal dolgozna a farmon. Na idáig azért a frankfurtiak nem süllyedtek, de azért kellemetlen volt. Mindháromszor.

-*-
BUD-MAD Lufival, ezeket a taxokat fizeted:
LH YQ surcharge (YQ) €128.00
German Passenger Service Charge (RA) €24.00
Hungarian Airport Tax (HU) €14.20
Hungarian Security Charge (FE) €7.20
Spanish Airport Services Charge (JD) €5.25
Spanish Security Tax (QV) €1.82

Ott a német sor is, hisz használod a repteret. Igaz, a securityt (elvileg :) ) nem használod, na az a sor hiányzik (vagy mégsem? Így RA=24.00, de ha csak FRA a cél, akkor RA=19.30 + DE=6.55 = 25.85...)

Igaz, ez is csak fingreszelés :) , hiszen az utast manapság végülis már nem érinti mi a "jegy" és mi a "tax", úgyis egyben mutatják az árat a társaságok. Ha egy jegy ennyi surcharge-dzsal még mindig olcsóbb, mint a közvetlen járat, well, akkor a közvetlen járatot üzemeltetõ szarjon sünt. (csak kozmetikai csúnyaság, amikor úgy néz ki egy jegy, hogy 23.00 jegy + 200.00 TAX = 223EUR :-) )

Abban viszont igazat adok, ha egy hosszabb úttal (átszállás) meg lehet menteni egy napot (reggel/este utazás), akkor az tényleg elgondolkodtató lehet...

Ja, és mondtam már, hogy jó a blog?

KennyOMG · http://etkt.blog.hu 2010.05.08. 07:52:44

"...az utast manapság végülis már nem érinti mi a "jegy" és mi a "tax", úgyis egyben mutatják az árat a társaságok."

Pont erre uraltam. De ha mar lebontogatunk, nezz meg egy utat mondjuk Ausztraliabol Londonba, es Frankfurtba (London keresztul). Hajmereszto lesz a kulonbseg tax-ban, ha nem allsz meg.

Szekuritirol meg tudjuk, hogy orkok, csak van, ahol tovabbkepzik oket (Nemeto, Cseho, stb).