Gyakran előfordulhat, hogy – főleg nyugat-európai városokból – számunkra hihetetlen, ferihegyi indulással soha el nem érhető árakkal találkozunk. Ha az említett város Bécs, akkor szinte mindenkinek adja magát az ötlet: buszozzunk ki, és még a plusz utazás költségével is olcsóbban jövünk ki. Ugyanez a logika jelentősebb akciók esetén, pláne a fapadosok és az általuk diktált árak világában gyakorlatilag Európa bármely városába megállja a helyét.
Legelőször a negatívumokkal kell tisztában lennünk: ha a pozícionáló járatunk késik valami okból kifolyólag, akkor a további járatokat üzemeltető cégek valószínűleg nem fognak megkönyörülni rajtunk. A késő járat üzemeltetője sem tartozik a lekésett csatlakozásunkért felelősséggel, ha két külön jegyen van a két járat. Fokozottan igaz ez a fapadosokra, akik még akkor is lógva hagynak minket, ha az ő hibájukból késsük le az ő másik járatuk. Ez igencsak fájdalmas lehet, ha egy hosszútávú csatlakozásnak integethetünk. Ilyenkor gyakorlatilag két reményünk lehet: az egyik, ha a késő társaságnak fontos az imidzse (akinek ennyire fontos, olyan gyak. nincs); a másik, ha szoros a két társaság között a kapcsolat (pl. ugyanannak a szövetségnek a tagjai), illetve ha ugyanannál a társaságnál van két külön jegyünk.
További macera, ha csomaggal utazunk, azokat fel kell venni menet közben, és újra be kell csekkolni. Ez ismét egy kritikus pont, hiszen ha mi úgy számítunk, hogy a csomagjainkat 20 perc alatt megkapjuk, de 40-50 perc lesz belőle, akkor megint rosszul jártunk, nagyon rosszul. A világ egyes pontjain a csomagfelvételhez vámolás és/vagy bio-ellenőrzés és/vagy bevándorlás is tartozik, ezek újabb értékes perceket (alkalmasint órákat!) jelentenek, a terminálok közti utazásokról már nem is beszélve. Ha valaki csomaggal utazik, elvileg 90 perc alatt körbe lehet tekerni biztonsággal minden említett elemet érintve (a személyes rekordom San Franciscóban 38 perc becsekkig, éjjel 10-kor), de 2 óra alatt csak kalandvágyó embereknek javaslom az ilyen kombinációkat. Aki csak kézipoggyásszal utazik, és a schengeni területen száll át, online csekkol be és mobil/otthon nyomott beszállókártyát használ, annak elvileg 30 perc is elég lehet, de soha, soha ne vegyük ennyire szorosra. 1 óra kényelmes lehet, inkább egy kávé, mint egy lekésett utazás.
Csomagügyben külön meg kell említeni, hogy bár elvileg két jeggyel nem lehet végigcsekkolni, ha ugyanannak a társaságnak két külön járatára van jegyünk, akkor van esélyünk a végső uticélig feladni a bőröndöket, de a siker így sem garantált.
További problémát okozhat, ha a „csatlakozó” járatunk túl korán indul, vagy túl későn érkezik, és aznap nem tudunk odajutni/továbbállni. Budapestről tömegközlekedéssel például délelőtt 11 előtti indulásokat felesleges nézni Bécsben, hiszen az első buszok menetrend szerint 9:40-kor vannak a scwechati reptéren, az első vonat pedig reggel 9-re ér a bécsi Nyugatiba. Ha nem vigyázunk, és nem vagyunk kibékülve a reptéren alvással, akkor könnyen kiadhatunk hotelre és transzferekre sokkal több pénzt, mint amennyit esetlegesen spóroltunk volna.
Tehát miért jó ez nekünk? Egyrészt nettó megtakarítás (ki vállalna be plusz tortúrát drágábban?), másrészt, ha úgy akarjuk, többet is beleszoríthatunk az utunkba. Az csak rajtunk múlik, hogy, teszem azt, egy olcsó KLM járatot elkapva azonnal eltűnünk, mondjuk Párizsból, vagy esetleg egy-két napot még maradunk körülnézni. Ezzel a módszerrel gyakorlatilag két (három) utat kapunk kevesebb, mint egy áráért. Nem rossz üzlet.
Mennyibe kerül pozícionálni? Az igazán hardcore fapadosozók Európában bárhova eljuthatnak bagóért – 5643 átszállással, reptéri alvásokkal, városok közti vonatkozásokkal és hasonlókkal. Sokkal reálisabb 100-140 euró körül számolni, így ha kevesebből is megúszható, akár fapadosokkal, akár akciós jegyekkel, mi csak jól járunk, ha csak ennyiért van, akkor sem esünk pofára. Akármilyen hihetetlenül hangzik, ezzel együtt is jócskán van olyan helyzet, amikor konkrétan olcsóbban juthatunk el valahova egy ilyen kombinált megoldással, mint egyenesen Budapestről – azokról az esetekről már nem is beszélve, mikor közel ugyanannyi a ferihegyi indulás, mint mondjuk egy éjszaka Londonban. Az esetek nagy része ebbe a kategóriába esik, ilyen (közel) egyezés mellett mindenki vérmérséklete szerint döntse el, kényelmesen otthonról el akar jutni a célállomásra, vagy inkább megpróbálja maximálisan kihasználni az adott összegben levő lehetőségeket.
Melyek azok a városok, ahova bonyolult és/vagy drága eljutni Ferihegyről (feltételezve, hogy nem csilliónyi lókoszt repüléssel akar eljutni oda az ember)? Legelső sorban Brüsszel, ami kicsit fájdalmas, hiszen Brüsszel az egyik legolcsóbb kiindulópont Európából a hosszútávú járatok esetében. Sajnos Budapestről napi két reggeli és két esti járat van, szinte azonos 50.000 forint+ áron, ami egy EU-s útvonalért éppen csak nem rablás kategória. Sajnos Bécsből az utolsó délelőtti járat 9:40-kor indul, ezért azt egyszerűen lehetetlen bármi olcsó megoldással elkapni; a különbség viszont akkora, amibe bőven belefér egy egy napos Bécsi városnézés, hotelestül, kajástól Ugyancsak problémás lehet bármelyik skandináv ország, Portugália, Görögország, Frankfurt, illetve egyre inkább erre menetel (ismét) Madrid is. Ha nem lenne olcsó jegy (20-25.000 huf), természetesen az említettek mindegyikébe kapható drágébban és/vagy átszállással 45.000 forint körül, de ez már megint az a kategória, ahol nem biztos, hogy bármi maradna is a spórolt összegből.
Honnan érdemes jegyeket nézni? Mindenhonnan! De tényleg, vicc nélkül. Van azonban néhány hagyományosan olcsó város/ország, amiket érdemes fokozottabb figyelemmel kísérni. Mióta a taljánok komolyan megreccsenteték a nemzeti büszkeségük, pláne mióta az kivonult Milánóból, Olaszország (részint közelsége, részint a rendelkezésre álló olcsó jegyek mennyisége miatt) elsőrendű vadászterületnek számít. Milánóban és Rómában az összes arab próbálkozik erősen, valamint az Államokba is nagyon jó jegyeket lehet fogni, ahogy a Star Alliance két tagja (US, Continental) is próbálja még tovább taposni szerencsétlen Alitaliát a teljes bedőlés felé. Brüsszel is hagyományosan olcsó város, ahonnan előszeretettel akciózik az európai, amerikai és keleti társaságok zöme. Hasonlóan olcsó tud lenni London, már azt a tényt leszámítva, hogy egy átlagos hosszútávú jegyre több mint 100 dollárnyi illeték rakódik – esetenként ezzel együtt is „majd’ ingyé’ van”. Mivel az Iberia legkeletibb célállomása Tel Aviv, ezért Madridból szintén komoly engedményeket lehet megcsípni, valamint az arabok előszeretettel kötekednek néhány, az Iberiának fontosabb útvonalon is (pl. GRU, EZE, JNB, stb). Ha meszszire szereténk messzire repülni (Távol-kelet, ill. Ausztrália), akkor Isztambul ugyancsak nagyon jó választás lehet az arabokkal, pláne a Malév árait elnézve. Sajnos a menetrend elég pocsék, az európai járatok egy kivétellel az után érkeznek, hogy az arabok indulnak, tehát egy napnyi programot muszáj beiktatni.
Sokak számára meglepő módon azonban Ferihegy egyáltalán nem tartozik a legdrágább kiinduló repterek közé (főleg) a keleti utak esetében. A Közel-kelettel évtizedek óta jó a kapcsolatunk, távolabbra pedig az Aeroflot, az Aerosvit és a Turkish előszeretettel licitálnak egymásra. Ami az átlagosnál is drágább Budapestről: bármilyen „Isztán”, bármi távolabb a Szingapúr-Japán vonaltól, illetve délre az Egyesült Államoktól.
És mindezzel mennyit lehet spórolni? Példa gyanánt elég ránézni az Iberia két évvel ezelőtti akciójára Madridból, máris minden érthetővé válik. Természetesen nincs minden nap ilyen akció, de amikor van, akkor ne tartson vissza senkit se, hogy az idulás kicsit messzebb van, mint Ferihegy.
