Szeretek repülni.
Illetve „lófaszt, mama”, dehogy szeretek! A székek általában kényelmetlenek, a sortáv gyászos, a kaja legtöbbször szar, az egész „élmény” valójában órákig tartó üldögélő unatkozásra redukálódik, mindezek mellett a modoros és/vagy horkoló/csámcsogó/fingó (!!) székszomszédok a sírásig ki tudnak borítani (a mögöttem ülő, kezelhetetlen, a székemet órákon át rugdosó kölykökről már nem is beszélve). Sokáig az egyetlen elégtételnek azt tartottam, amikor a sápadt és/vagy sikoltozó fejeken vigyoroghattam kajánul egy-egy viharosabb repülés/leszállás alkalmával – aztén eljött az én időm is, amikor falfehéren kapaszkdtam a székembe, fejben matekoztam, mennyi üzemanyag is lehet még a gépünkben, mikor esünk le, mint egy darab kavics, hacsak fel nem ken minket a monszun az egyik szomszédos hegyre még idő előtt.
Szóval nem szeretek repülni.
Nem, nem, dehogynem! Az érzés, hogy egy bádogdobozva begyalogolva nem csak a világot láthatom madártávlatból hamarosan, de egy új, esetleg az otthonira tényleg semmiben sem – vagy netán a fél világot átrepülve az otthonira megszólalásig – hasonlító helyre érkezek néhány röpke óra elteltével, még mindig képes lenyűgözni. Télből nyárba, gazdagságból szegénységbe, civilizációból a világ végére – vagy csak Budapestről Bécsbe, teljesen mindegy, az újdonság, a változás hatása olyan, mint egy drog. Aki egyszer rákap úgy istenigazából, annak nincs kegyelem.
Tudom, hogy nem vagyok egyedül ezzel, (majdnem) mindenki szeret utazni. A magyar oldalakat olvasva azonban azt látom, itthon még mindig közel csodaszámba megy a repülés, pontosabban a hogyan repüljünk kérdésköre. Nagyon sok ismerősömtől hallottam, hogy „botrányos” árú jegyet vettek A-ból B-be, mert ezt ajánlották nekik, nem tudták hol keressenek jobbat, vagy egyszerűen csak nem érdekelte őket az olcsóbb utazás lehetősége. Bár az olcsó(bb)/jó(bb) jegy felkutatása feketemágiát nem igényel, és a siker egyátalán nem is garantált, de ha az ember tisztában van néhány alapvető szabállyal, akkor az esélyek meredeken emelkedni kezdenek. Ha kicsit rugalmas is, akkor még meredekebben.
Van, aki üzleti ügyekben repül, van, aki kikapcsolódni. Van, aki rutinos rókaként bújja a légitársoságok honlapjait, kombinálva, a legjobb ajánlatokra vadászva, van, aki az első megtalált utazási irodában veszi meg a jegyet. Reményeim szerint ez a blog mindannyiuknak tud valami újat mondani, és segíteni benne, hogy minél többen minél többet láthassunk a világból. Bár nem vagyok utazási ügynök**, mégis úgy érzem, az átlagutasnál többet tudok erről a világról. Remélem sikerül majd eloszlatni néhány mítoszt és hiedelmet a repüléssel kapcsolatban. Repülni nem olcsó, de közel sem olyan drága, mint sokan hiszik - hozzuk hát ki a jegyünkből a legtöbbet, amit lehet.
**Természetesen ebből következik, hogy nyilván fogok tévedni ezzel-azzal kapcsolatban nem is egyszer. Ha ilyennel találkozol, és te jobban tudod, akkor szívesen fogadom a helyreigazításokat. :]
