Szervezett utazás, vagy önálló? Mit nyújt pluszban egy utazási iroda ajánlata, és miről maradunk le? Passzív nyaralás vagy aktív utazás? Mind fontos kérdés, ami ugyan nem kapcsolódik szigorúan a repülőjegy-vásárláshoz, de mégiscsak jó tisztázni.
Kétféle ember van: az egyik szervezett utakra fizet be, a másik önmaga szervezi. A szervezett utakra befizetők vagy nem tudják, hogy lehet önállóan összekalapálni egy utat, vagy nem is érdekli őket. Ezzel semmi baj nincs, szerintem az az ember, aki az elmúlt 52 hétből 48-at végigmelózott, az megérdemli, hogy lusta lehessen az utazás idejére. Vannak azonban olyanok is, akiknek szervezni legalább annyira élvezetes, mint utazni. Magyarokra nézve van egy sajnálatos ököltörvény: ha valaki nem beszél legalább minimális jelbeszéd szintjén angolul (illetve Közép-/Dél-Amerikában spanyolul), akkor szinte biztosan reményvesztett a vállalkozás – mind otthon, pláne a helyszínen!
Egy szervezett utazás szinte mindig olcsóbb lesz, mint amit magunk rakunk össze – feltételezve, hogy pl ugyanolyan kategóriájú szállásokat preferálunk magunk is. Egy szervezett utazás során mindig több mindent fog az ember látni, mint amit önállóan meg tudna nézni – közel azonos idő alatt. Egy szervezett utazás, ideális esetben, soha nem lesz túl kimerítő, de soha nem is fullad unalomba. A szervezett utazás során semmire nincs gondunk. De egy szervezett utazásban a nullához erősen közelítő rugalmasság van. Még egy fotót - nincs rá idő. Csak még ezt megnézni - nincs rá idő. Elmehetnénk ide vagy oda - sajnos nem, nem fér bele.
Az önálló utazás könnyen kijöhet olcsóbban is, hiszen nem kell ragaszkodnunk egy bizonyos légitársasághoz, egy bizonyos szálláshoz, egy bizonyos menetrendhez: azzal utazunk, ott szállunk meg, és azt nézzük meg, amit csak akarunk – de ugyanaz a szállás szinte biztos drágább lenne önállóan, mint a szervezett úttal. Egy önálló utazás során sokkal többet, sokkal személyesebben fog látni az ember, mint a szervezett buszozás során az ablakból bámészkodva. És bár az is elképzelhető, hogy az önálló utazás unalomba fullad, vagy a végletekig kimeríti az utazót – mindig van lehetőség, hogy az ember valami mást csináljon, a jegyen és az anyagiakon kívül nincs semmi, ami megkötné a kezét. Ha valamit azonban változtatni akarunk, akkor nincs a telefon túloldalán egy segítőkész hang, aki megcsinálja helyettünk – magunkra vagyunk utalva.
Kétféle ember van: az egyik nyaralni megy, a másik utazni. Ez a nagyszerű túrista-utazó vita magva. Egy túrista nyaralni megy, számára kikapcsolódás a külföldön tartózkodás, őt nem igazán hatja meg a helyi kultúra, nem megy ide-oda-amoda ezt-azt-amazt látogatni, bőven elég neki egy homokos tengerpart, egy hajó fedélzete, egy kunyhó. Aki nyaralni megy, az üresbe akarja kapcsolni az életét egy kis időre, újra akarja tölteni az akkumulátorait. Az utazó ezzel szemben el akar merülni a helyi világban, minél több mindent megnézni, minél több mindent tapasztalni. Ha pl van a „közelben” egy rom, képes órákat nyomorogni és zötykölődni a helyi buszon – mert ez a helyi érzés. Az ilyen ember folyamatosan megy és megy és megy és megy, számára az jelenti a feltöltődést, ha minél több újdonságot láthat.
