Mi a legjobb időpont a jegy megvételére? Az egyszerű válasz így hangzik: „amikor olcsó”. Jó, jó, mikor „olcsó”? A jegyárakkal kapcsolatban kering néhány téves elképzelés, ezek közül az egyik, hogy az jegyárak fel-le mászkálnak. A valóság ezzel szemben az, hogy az árak nem mozdulnak sehova, ugyanaz a jegy mindig ugyanolyan „olcsó”. Csak közel sem biztos, hogy meg tudjuk venni.

A fenti, látszólagos ellentmondás azonnal érthető lesz, amint azt mondom, hogy egy járaton nem 3 osztály van, hanem 20 feletti. A hagyományos gondolkodás az első-biznisz-túrista szentháromság, ami ugyan igaz, de csak elnagyolva. Valójában a légitársaságok ezeket az osztályokat tovább bontották asszerint, hogy mennyi megkötést hajlandó elfogadni az utas. Ezek a megkötések lehetnek a jegy bizonyos idejű elővétele, a módosításokért fizetendő díj, ha egyátalán lehet módosítani az útvonalat és/vagy az utazás időpontját, a lekésett járat, vagy a jegy törlése után fizetendő bűntetés, minimális és/vagy maximális tartózkodás az uticélon, bizonyos kedvezményes jegyek nem engedik, hogy más légitársaságok járataival kombináljuk őket, stb.

Ezek alapján a légitársaságok létrehoztak különböző foglalási osztályokat és a hozzájuk rendelt tarifákat; ezek a tarifák huzamosabb ideig állandóak az adott osztályra vonatkozóan. Az ugyanazért a járatért, különböző időpontokban fizetendő különböző összeg ezeknek a tarifáknak a megköteéseiből, illetve a rendelkezésre állásából következik. Az első fele a dolognak relative egyszerű, hiszen ha egy olcsó tarifa azt igényli, hogy az utazás előtt legalább 21 nappal megvegyük, akkor az indulási dátum előtt két héttel már nem kapható. A másik fele van annyira bonyolult, hogy hamarosan egy külön sorozatban fogok foglalkozni vele, honnan jött ez a rendszer, miért, és hogy működik. Jelenleg elégedjünk meg annyival, hogy a légitársaságok a járataikon lévő szabad helyeket felosztják a különböző foglalási osztályok között, majd ezek foglaltságának arányában választják ki, hogy egy adott időpontban melyiket ajánlják fel megvételre.

Egy egyszerű példával élve, egy 100 fős gépen lévő helyeket a következőképpen osztják fel: 20 akciós hely 50 Euróért, 40 kedvezményes hely 100 Euróért, 40 teljes árú hely 200 Euróért. Elkezdik árulni a 20 akciós jegyet, mikor ezek elfogynak vagy kifutnak az elővételi időszakból, a még szabad akciós helyekhez a cég kedvezményes foglalási osztályt rendel, és elkezdi a kedvezményes jegyeket árulni. Mikor azok is elfogynak, már csak a teljes árú jegyek maradnak. Ez szimpla módszer leginkább a fapadosokra jellemző, itt a szabály nagyrészt az, hogy minél előbb vásárolunk, annál olcsóbb. A nagy társaságok sokkal bonyolultabb formulával dolgoznak, ők egyszerre árulnak különböző mértékű megkötéseket tartalmazó jegyeket, és a különböző foglalási osztályok (és így árak) számára rendelkezésre álló helyek számát is valós időben optimalizálják a kerselet, a még eladatlan helyek, és az előrejelzéseik szerint. Ebből az következik, hogy amit mi áringadozásnak (általában emelkedésnek) látunk, az valójában a megvenni kívánt helyre elérhető, folyamatosan változó foglalási osztályok egyikének az ára. A nagyobb társaságoknál ebből következően kicsit nehezebb kalkulálni az árakkal, de általában itt is érvényes a minél hamarabb, annál olcsóbb.

A szezonokról már volt szó, a légitársaságok általában ugyanilyen megbízhatósággal akcióznak, bár nem feltétlenül igazodnak évszakokhoz vagy bármi más ritmushoz. Az akciók némelyike csak pár százalékos kedvezményt jelent, alkalmasint viszont hihetetlen ajánlatokba futhatunk bele. Ehhez a társaságok honlapjait kell böngésznünk, vagy feliratkozni a hírleveleikre, és lecsapni az ajánlatokra, milyen gyorsan csak lehet – mind a szabad helyek száma, mind a vásárlás időtartama igen korlátozott szokott lenni.

A józan paraszti logikával szemben a (nem fapados) légitársaságoknak nem feltétlenül érdeke, hogy minden helyet mindenáron eladjanak, így a szervezett utaknál megszokott last-minute árak ebben a szektorban szinte egyátalán nem léteznek. Ez az üzleti modeljükből ered, ami alapján a jegyeket árazzák, erről is lesz szó később bővebben.

Mint már volt róla szó, különösen Magyarországon, a jegy megvételének a helye nem sokat számít: egy (humán) utazási ügynök általában nem képes jobb ajánlatot adni, mint amit a saját rendszerük dob neki – ami nem is biztos, hogy a legolcsóbb a rendelkezésünkre álló lehetőségek közül! Ha tudjuk, mindig az adott légitársaságtól vegyük meg a jegyünk, mert még az ingyenes foglalást kínáló ügynökségek is felszámítanak nekünk jutalékot, ha mondjuk módosítani szeretnénk a visszaút dátumát – ezt a légitársaság díjain felül kell érteni, még ha egyébként ingyenes is lenne.

Jó, ha rugalmasak tudunk lenni valamennyit, a pénteki-szombati-hétfői utazás általában sokkal drágább, mint ha a hét közepén mennénk. Ugyanígy lehet, hogy a kiszemelt napra egy utazási iroda már hónapokkal korábban befoglalt egy túristacsoportot, de másnap üresen kong a gép.

Mindig nézzünk meg több társaságot is. Ha például Budapestről Londonba szeretnénk reülni, akkor ne csak a British és a Malév jegyeit nézzük, mondván Magyarországról megyünk Angliába, tehát ezek a „logikus választások”.

Mondjunk le a közvetlen járatokról. Gyakran ezek többe, akár sokkal többe is kerülhetnek, mint az átszállásos verziók. Európán belül szinte irrelevéns az utazási idő szempontjából, ha át kell szállnunk valahol (itt most kikapcsolódási céllal utazókat értve), egyátalán nem olyan macera, mint képzelnénk; Európán kívülre New Yorkon, Kairón és Pekingen kívül amúgy is át kell szállnunk.

Azt hiszem ezzel be is fejeztem a kezdőknek szóló alapozó részt.