Egy repülőjegy értékének növelésére ugyanaz a két módunk lehet, mint bármi más szolgáltatás esetében: vagy az árát küzdjük valahogy lejjebb, vagy a számunkra nyújtott értékét növeljük valami módon. Mivel az első lehetőségre sokkal kevesebb terünk van, kezdjük talán a jegyért fizetett összeggel. A legelső téma a legkisebb tétel, de ugyanakkor az egyik legidegesítőbb is: a „jegykiállítási illeték”.

Kezdjük egy örömhírrel: az európai cégek közül budapesti indulással a KLM, a Brussles Airlines, a Swiss és a SAS, valamint csak Európán belüli utazásokkor az Air France nem számol fel semmit pluszban az online foglalásoknál. Eddig tartott volna a poszt pozitív rovata.

Bár általában a jegy elenyésző részét képezik, és a brüsszeli iránymutatásnak megfelelően már be vannak számítva a meghirdetett bruttó jegyárakba, a „jegykezelési költség”, „kiállítási illeték”, „kezelési költség” vagy egyéb sokatmondó néven futó díjak szerintem a világ legidegesítőbb sarcai közé tartoznak. Ha egy utazási iroda számolja fel, akkor még megértem, hiszen nekik is meg kell élni valamiből (ha a jutalék erre nem lenne elég); ugyanígy az internet korában ha valaki személyesen vagy telefonon akar foglalni, azt is megértem, fizesse meg a humán erőforrás költségeit. Ugyancsak „nem probléma” egy fapados foglalás esetén, hiszen ott is hozzá vagyunk szokva, hogy a viteldíj után egy lepedőnyi egyéb extra tétel sorakozik. Amit nem értek, és nagyon nehéz elfogadnom, az a légitársaságok által az e-ticketek után felszámolt ilyen-olyan díjak. Tényleg ennyibe kerülne néhány rekord automatikus átírása az adatbázisban?

Magyarázatot, hogy mire is szolgál ez a díj, nem lehet túl sokat találni. Az OS honlapja szerint a cég a „kezelési költségeket”, idézem: „a magas szintű jegykiállítási szolgáltatás fenntartása és fejlesztése érdekében” alkalmazza. Hogyteccikmondani? Több társaságnál arra hivatkoznak, hogy ezeket a díjakat a jobb ügyfélkiszolgálás érdekében szedik be. Ezzel csak az a probléma, hogy az ügyfélszolgálattal az utasok nagy része jó, ha szökőévente egyszer kerül kapcsolatba, tehát a nagy többségünk a semmiért fizet. Persze ez pofátlanságban sehol nincs az amerikai bankok által felszámolt „Foreign Transaction Fee” intézményéhez képest, ami alapján akkor is felszámolnak maguknak 2-3%-ot a vásárlás után, ha egy külföldi eladó egyébként amerikai dollárban számlázott (tehát nem, ez nem pénzváltási díj). A jegykiállítási díj egyébként nem korlátozósik a légitársaságokra, vagy akár csak az utazási szektorra, ahol bármiféle jegyről van szó, ott megjelenhet. A legviccesebbek ilyen szempontból az előadásokra szóló jegyek tudnak lenni, ahol nem ritkán 20-25%-ot tesz ki a jegyáron felül az „illeték”.

A mi fiunk természetesen külön bekezdést is érdemel. A Malév régebben „repülőjegy kiállítási díjnak” hívta az összeget – 2006-ig nem nagyon zavartatták magukat, hogy a Fővárosi Bíróság egy 2005-ös ítélete szerint tisztességtelen szerződési feltételeket szabtak meg. Azért próbáltak izmolni az ítélet ellen, de a jóképességü jogászcsapatuk határidőn túl nyújtotta be a fellebbezést, így azt csípőből elutasították, végül 2006-ban a Fővárosi Ítélőtáblán emelkedett jogerőre a döntés. A Malév nem pöcsölt sokat, szimplán átkeresztelte „jegykezelési költségre” a tételt, és boldogan szedte tovább. A FEOSZ (színes-szagos-zenélős honlap!) annak rendje és módja szerint be is perelte őket, amit a Malév 2007 végén első fokon el is bukott. További információk érdekes módon nem elérhetőek a témában. Megegyezést valószínűleg az hozhatott, hogy a Malév onnantól a tényleges, minden illetékkel és pótdíjjal megpakolt bruttó árat mutatta a keresések során. Mostanra szimpla „illetékké” silányodott, és online foglalásokkor semmi további magyarázatot nem is fűznek hozzá.

Bár biztosra nem tudom, a magyarázat lehet, hogy egyszerűbb, mint sem gondolnánk. Online vásárlásokkor az esetek 99,9%-ban kártyával fogunk fizetni; ezeknek a fizetéseknek természetesen van némi költsége is, amit a Visa szabályzat szerint (a dokumentum legeljén, a MasterCard úgy látszik nem ennyire háklis az ügyben) az eladó visel, és nem háríthatja át a vevőre. Az elv az, hogy a termék/szolgáltatás nem kerülhet többe kártyával, mint bármilyen más módon fizetve (hiszen ellenkező esetben ki használná). Az okos eladók (az eBay-től kezdve a legnagyobb cégekig) ezt úgy oldják meg, hogy bevezetnek egy „kezelési költséget”, ami a kártyás tranzakcióik költségét (vagy annak egy részét) fedezik. A szabályzatok teljes kijátszásának érdekében ezt minden fizetési módra felszámolják, így biztosítva, hogy a kártyás fizetés nem drágább a többi módnál. Esetünkben ez hatványozottan érvényesül, hiszen kártyán kívül bármi mással fizetni csak humán ügyintéző bevonásával lehet, ami, mint tudjuk, még nagyobb illetéket von maga után – így az extra díjjal megterhelt kártyás fizetés mindjárt a legolcsóbbá is válik.

A legutóbbi bekezdés nyugodtan mehetne a konteó blogra is, ha nem lennének egyértelműen ebbe ez irányba mutató jelek. Az ügyesen kereső felhasználó találhat például egy, az Abacus nevű GDS által kiadott dokumentumot, amiben a „ticketing fee” az előbb leírtakkal meglepő, amúgy 100%-os egyezőséget mutató hitelkártyás pótdíj. Ugyanerre enged következtetni az is, hogy a társaságok országonként, valamint esetleg utcélonként eltérő mértékű „illetéket” számolnak fel a jegyeik után: a Lufthansa magyaországi foglalás esetén 2700 forintot, olaszországi esetén viszont csak 5 eurót ad a jegy árához. Az alábbi táblázat az európai nemzeti társaságok magyarországi foglalásoknál felszámolt díjait tartalmazza forintban (cég neve, EU-n belüli repülések, EU-n kívüli repülések):

1. Nem választható Magyarország, egyébként számolnak fel díjakat
2. Bár elvileg nem számolnak fel semmit, néhány keresés +10.000 forint volt a honlapjukon más oldalakhoz képest
3. Európa + portugál szigetek
4. Dél-Amerika, Afrika és Zöld-foki Köztársaság
5. Észak-Amerikába: 0 forint

Természetesen nem lenne poszt a témában, pláne nem „olcsósító”, ha nem lehetne spórolni az ügyben. Fent már említettem, hogy a díjak nagysága attól függ, melyik országban foglalunk. Szerencsére az online világban már nem szükséges átugranunk Ausztriába egy osztrák, vagy akár az Államokba egy amerikai foglaláshoz, elég az adott ország honlapjait használni. A cégek honlapjait és két csoportba osztom: hülye és okos. A hülye honlapon bármilyen országbeállítás mellett foglalhatunk nyugodtan, az okos honlapok ellenben a lakcímünk és/vagy a kártyánk mögötti lakcím és/vagy a kiindulási ország szerint számolnak. Előbbire példa a Malév, utóbbira a Lufthansa.

A hülye honlapokat pofonegyszerű használni, elég átállítanunk az országunk beállítását egy olyanra, aminél nem számol fel „illetéket”, és már nyert ügyünk is van. Malévnál ilyen például az amerikai vagy a spanyol. Fent látható két keresés ugyanazokra a járatokra, a magyar keresés 68.200 forintos árat ad, míg ugyanazt amerikai beállítás mellett megkaphatjuk már 313 dollárért is. Amellett, hogy nyilvánvalóan és láthatóan nincs „illeték” felszámolva, ez a 313 dollár középárfolyamon jelenleg nagyjából 65.360 forintnak felel meg, azaz egy kicsit még olcsóbb is a jegy. Ha valakinek euróban van esetleg pénze, illetve euróalapú hitelkártyája lenne, annak sem kell elkeserednie, hiszen ha Spanyolországot választjuk (balra), akkor újfent „illeték” nélkül vásárolhatunk – nem úgy, mint mondjuk a franciák. A hülye honlapokat csak próbálgatni kell, szinte biztos lesz olyan ország, ahol nem számolnak fel „illetéket”. Ha mégsem lenne megfelelő ország, akkor még mindig használhatjuk az okos honlapokkal kapcsolatos módszert. Mindenképp érdemes azonban elkattogtatni a fizetés képernyőig, mert csak ott lehetünk benne biztosak, a jegy annyiba kerül, amennyit a keresés dobott.

Az okos honlapokat ezzel szemben nem lehet megvezetni, azok a lakcímünk, a kártyánk számlázási címe, vagy netán az indulási ország szerint számolnak fel „illetéket”. Tipikus példa a Lufthansa, ahol a fenti képen lévő, dolláros keresés (BUD-MAD) még lehetséges, de a (magyar) lakcím beírásakor átdob a magyar oldalra, és új keresést kér aminek az eredménye a forintos összeg lenne. Ezeket a cégeket a saját honlapjukon nem lehet meggyőzni, ezért egyszerűbb külső megoldások felé fordulni: online utazási irodák. Alul látható ugyanaz a járat a Lufthansa.com magyar verziójában (MAD-MXP OW), illetve az Expedia.fr-ben. Gondolom nem kell magyarázni, majd’ 20%. Az amerikai expedia még jobb árat ad (51.9 usd), természetesen dollárban. A külső cégeknél figyeljünk arra, hogy tényleg díjmentes legyen a foglalás, ne csak névleg – mint pl. az Orbitz esetében, akiknél csak akkor ingyenes, ha az Államokból indul az utunk –, mert könnyen kifizethetünk a légitársaság „illetékénél” is magasabb összeget foglalási díjként.

Azonban ezek a megoldások mind valamilyen forinttól eltérő devizában vannak, megéri-e az átváltás után is az „illetékkel” bajlódni?

A devizaváltás átlagos költsége a bankoknál ~2%, de ez nem az összes költség, amit fizetnünk kell. Kártyás fizetések esetén a kártyacég átváltja a vásárlás pénznemét a saját elszámolási devizájába, majd ezt a követelést küldi tovább a bankunknak, aki vált a kártyánk által használt pénznembe. A MasterCard elszámolási pénzneme az euró, a Visáé amerikai dollár, de sajnos arra nem találtam hivatkozást, hogy az anyacégtől egyébként teljesen független Visa Europe is dollárt használ-e, vagy eurót (valószínűleg dollárt). Tehát ha pl. egy új-zélandi cégtől veszünk jegyet forint alapú kártyával, akkor először a kártyacég átváltja az összeget euróba/dollárba, majd a bankunk az így érkező követelést váltja tovább forintba. Jól járunk-e? Nyilvánvalóan nem kérdés, ha ugyanabban a pénznemben vásároltunk, mint amit a kártyánk használ. Mi a helyzet eltérő devizák esetén?

Példaként használjuk a legelső képen szereplő Malév BUD-OTP járatát a 68.200 forintos, 313 dolláros és 240 eurós árakkal. Akinek van dolláralapú hitelkártyája, vagy dollárfedezetű betéti kártyája, az már nyert is. A többieknek kicsit többet kell fizetniük. Ha a Visa Europe kalkulátorát használjuk, az 211,77 forintos dolláronkénti árat dob 2%-os devizaváltásnál, tehát dollárban, forintalapú Visa kártyával vásárolva 66.284 forintba kerülne a fenti jegy. Ha azonban megnézzük az euró alapú árakat (240 eur), akkor a Visa kalkulátor máris 67.982 forintot fog mondani 283,26 forintos euró mellett, míg a középárfolyamos váltásnál 66.472 forintot dob a Google. Mondanám mennyit számol fel ugyanezért a MC, de az ő kalkulátoruk nem igazan hajlandó együttműködni.

Valószínűleg itthon nem hemzsegnek a dollár alapú kártyák, azonban nincs minden veszve. Gondolom nagyságrendekkel több embernek van euró alapú kártyája/számlája, az eurózónához pedig 17 ország tartozik. Nem elhanyagolható azon esélyünk, hogy találunk egyet, ami nem számol fel semmit pluszban. A Malév esetében ez az (illetve az egyik) ország Spanyolország. Bal oldalon látható egy keresés a spanyol, illetve a francia országbeállítást használva. Újfent láthatjuk, hogy az „illeték”, akármekkora is a mértéke a jegy árához képest, valójában nettó lehúzás. Euró alapú kártyával 66.472 forint lenne a jegy középárfolyamon számolva (240 eur egyébként 317 usd). Hmm, mégiscsak vonzónak tűnik a dollárban vásárlás, hacsak nem eurót használunk mindennapi életünkhöz.

Mivel garantáltan nem lehet tudni előre, mennyibe is fog kerülni az adott tranzakció a saját pénznemünkben, a bankunk használhat más árfolyamot, mint amit mi nézünk, mivel semmi nem garantálja, hogy az egész tranzakció úgy zajlik, ahogy azt elképzeltük, és mivel a múltban volt már példa a bújtatott díjakra devizaváltáskor, ezért érdemes egy kellemes 4%-os ráhagyással kalkulálni (kétszeres váltás esetére). Ez azt jelenti, hogy ha az „illeték” a jegy árának kevesebb, mint 4%-a, akkor nem éri meg ezzel foglalkozni – ha több, akkor valamennyire csökkenthetjük a jegyünkért fizetendő pénzösszeget.

Szarráságnak tűnhet pár ezer forinton rugózni (és pláne egy ekkora posztot írni róla :D), de szerintem ez az „illeték” a nettó lehúzás kategóriába tartozik, így nekem megér egy-két kört. Elvből.