Az American Airlines keltette életre a SABRE-t, az elsőt azok közül a rendszerek közül, amiket ma GDS-ként ismerünk, ezzel forradalmasította a foglalásokat és az értékesítést. Az American kitalálta a Yield Managementet, ami forradalmasította az árazást. Az American alkalmazott először törzsutas programot, ami forradalmasította az ügyfélmegtartást. Az American vezetett be először nem fapados fuvarozóként csomagfeladási díjat az amerikai belföldi járatokra, elindítva ezzel az ilyen-olyan pluszdíjak özönvízszerű rendszerét. És most az American Airlines az, aki addig izmolt az online utazási ügynökökkel, míg egykori gyermeke, a SABRE elegánsan ki nem baszarintotta a rendszeréből.
Persze ezt nem tehetik meg csak úgy, a szerződésük augusztusban jár le, addig azonban a Sabre listázásokban az AA tarifák csak a sokadik oldalon lesznek feltüntetve, és akkor is egy külön lekérdezéssel lehet majd csak elérni az árakat. Hasonló elven működik most a végfelhasználók számára az Expedia.com is; bárki kereshet egy bármilyen belföldi járatra, a légitársaságok mátrixában az AA járatai a legvégén szerepelnek egy „kattintson az árért” felirattal. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy az átlag repjegyvásárló számára megszűntek létezni. Jelenleg a Travelocity, az Orbitz és az Expedia rendszerében elérhetetlenek a jegyeik, illetve az összes utazási ügynöknél, aki Sabre-t használ.
A tét nem kicsi az évi sokmilliárd dolláros forgalmat bonyolító GDS-ek jövője forog kockán.
Az American, ismét elsőként lépve a légitársaságok közül, létrehozta a saját rendszerét, ami már nem csak helyekre képes keresni, jegyeket kiállítani és kezelni, hanem elboldogul a kiegészítő szolgáltatásokkal is. Ezt az új rendszert Direct Connectnek nevezték el.
A jelenlegi munkamegosztás szerint a légitársaság a GDS-ek rendelkezésére bocsátja az útvonalait, az azokra vonatkozó tarifákat és a szabad helyek számát, ezekből az adatokból állítja össze a GDS a keresések az eredményeit az utazók számára; ez azonban csak egy része a GDS-ek tevékenységének. A vásárlók fizetésétől kezdve számviteli szolgáltatásokig sok mindent nyújthatnak az ügyfeleik (utazási irodák) számára. Az American egyik legnagyobb kifogása ezzel a rendszerrel szemben az, hogy így nem tudnak különbséget tenni a vásárlóik között, ezért nem tudják a fontos, sok bevételt hozó üzleti utasaikat kiemelt ügyfélként kezelni már a foglalás során. Azzal érvelnek, ha a Direct Connectben vásárol az ügyfél, akkor a beérkező információkat azonnal össze tudják vetni az ügyfélkezelői rendszerben tárolt adatokkal, így sokkal magasabb színvonalú szolgáltatást tudnak nyújtani.
A másik nagy indok a váltásra az Electronic Miscellaneous Document (vegyes elektronikus dokumentum(ok)), avagy EMD bevezetése. Ez a jegyekre rakodó mindenféle egyéb, a jegy árába be nem számítható „kiegészítő költséget” jelenti, mint pl. csomagdíj, kiemelt (pl. vészkijárati) székek, várók használati díja, stb, de semmi nem korlátozza a jövőben a repüléshez kevésbé kapcsolódó tételek értékesítését sem, mint belépőjegyek, vonat- és buszutak, hotelszobák, bérautók, stb, ezeknek az összesítése adja az EMD-t. Ennek a bevételi csatornának a kontrolálása létfontosságú a társaságok számára, hiszem a nagyrészt a GDS-ek által átláthatóvá vált piacon ez az egy út mutatkozik a további bevételek irányába – ezek a bevételek csak 2009-ben 43%-al nőttek 11 milliárd dollárra. Mind a Sabre, mind az Amadeus kijött a saját EMD-kezelő szolgáltatásával, de a probléma ott van, hogy az American is létrehozta a saját verzióját a Direct Connect égisze alatt.
És akkor az új, XML alapú adatforgalmi formátumról, vagy a saját, jelenleg szétszórt rendszereinek az összekötéséről még nem is beszéltünk: a foglalási, a DCS (depatrure control system, ha valaki tudja a magyar nevét, legyen kedves megírni kommentben, köszi!), a csomagkezelő, a menetrend, az árazó, a yield menedzsment, az ügyfélnyilvántartó és még ki tudja milyen rendszerek összekötéséről a HP-val közösen megvalósítandó Jetstream project során. Ezzel konkrétan az Amadeusba rúgnak bele, akik „Altéa Suit” néven fejlesztenek igencsak hasonló szolgáltatáscsomagot. Ha az AA készen lesz a sajátjával, akkor azt akár fel is kínálhatja a riválisainak, ha ezzel még egy szöget belecsapkodhat a GDS-ek koporsójába.
Nagyon úgy tűnik, hogy az AA egyszerűen ki akarja nyomni (5. dia) a hagyományos közvetítői szerepet betöltő GDS-eket a piacról, hogy ne fölözhessék le az EMD bevételeit, illetve nagyon szeretné a náluk lerakódó foglalási díjakat saját magánál látni. Utóbbiak nagyságáról az érintetteken kívül senkinek nincs pontos információja, de egyesek olyan 10 dollár/szék nagyságúra teszik (másik verzió szerint a külsős cégeknél foglalt jegyek 20-25%-al többe kerülnek nekik). Ha ehhez hozzávesszük a marginális nyereséget az eladott helyek után, akkor igencsak látványos profitemelkedés idézhető elő önmagában ezzel is. Az AA érvelése szerint ők továbbra is ingyen fogják bárki rendelkezésére bocsátani az adatokat, ami alapján „bárki” összerakhat egy online utazásszervező oldalt, de némi morgás kihallatszott mind tőlük, mind a Deltától, miszerint „eljön majd a nap, amikor a GDS-ek fizetnek az adatainkért, és nem mi adunk nekik jutalékot a foglalások után”. Itt azonban muszáj kihangsúlyozni, hogy az American senkit nem akar arra „kényszeríteni”, hogy az AA.com-on foglaljon; amennyiben lesz rá igény – és biztosak lehetünk benne, hogy lesz – továbbra is működhetnek aggregátor szolgáltatások. A Kayak már évek óta bizonyítja a keresés foglalás nélkül modell pénzügyi fenntarthatóságát.
Az utazási ügynökök ilyen-olyan szervezetei természetesen zsigerből hörögnek, de pl. a Wall Street láthatóan örül a fejleményeknek. A Sabre csőd elleni biztosítása 10 hónapos maximumra ugrott, míg az AMR, az American anyacégének részvényei majd’ 6%-os emelkedést produkáltak a reggeli nyitás után, annak ellenére, hogy az AA teljesen biztosan rosszul jár rövidtávon, míg a hosszú távú kilátásai is kétesélyesek. Paradox módon akik biztosan nyernek, az a Delta és az UA/CO páros. Amíg az American nincs benne a legnépszerűbb keresők és az egyik GDS kínálatában, addig nekik értelemszerűen meg fog növekedni a forgalmuk. Ha az AA számításai nem jönnek be, és vissza kell kuncsorognia magát a GDS-ekhez, akkor ismét jól járnak, hiszen annak valószínűleg kemény feltételei lesznek az Americanre nézve; amennyiben viszont beválik a módszer, apróbb késéssel – csakúgy, mint a GDS-ek hajnalán – követhetik a forradalmi látnok titulust ismét elragadó Americant a jövő rendszerei felé.
Afelől azonban senkinek ne legyenek kétségei, bármi is jön le a posztból, ha az AA útja érvényesül, azzal mi, okos utazók járunk rosszul. Nagyon rosszul.
