Aki olvasta a nagy sikerű fekete mágiás posztot, az mostanra tisztában van vele, hogy non-stop repülni általában a drágább megoldások közé tartozik. Tehát aki olcsón akar eljutni valahova, az kénytelen átszállni, de a téma közel sem olyan egyszerű, mint amilyennek első ránézésre látszik. Könnyen előfordulhat, hogy a legolcsóbb átszállást nem olyan egyszerű megtalálni, mint keresni egy A-B retúrt az egyik honlapon. Bár a jegybe átszállásokat rakosgatni több okunk is lehet, most nézzük azt, hogy eredményezhet ez némi spórolást.
Alapvetően az online keresések nagy része megbízható eredményt ad (ugye mindenki több keresőt használ?), de előfordul, hogy lukra futnak, és a legolcsóbb jegyet nem találják meg. Ennek általában két oka lehet: az egyik esetben a keresőmotor úgy ítéli meg, túl nagy kényelmetlenséget okozna az adott kombináció, a másik esetben a milliónyi lehetséges jegy között egyszerűen el sem jut az adott variációig. Kényelmetlennek ítélhet a rendszer egy túl sok átszállást tartalmazó jegyet, vagy ha túl sokáig tart a többi találathoz képest az út.
Utóbbira jó példa a menet közben éjszakázás kérdése. Átszállásra elvileg 24 (amerikai belföldi járatok esetében 4) óránk van, illetve ha akövetkező járat ennél távolabbi időpontban indulna, akkor addig várhatunk – ebbe pedig nagyon sok minden belefér, egy éjszaka mindenképpen. Ha a társaság engedélyez STPC-t, és pláne ha így olcsóbb a jegy, akkor (duplán) nyert ügynök van. Ellenkező esetben megfontolandó a dolog, hiszen a reptéren alvás a leghardcore-abb lókosztosokon kívül nem sokakat hoz izgalomba, bár lehetnek előnyei is. Én például jól tűröm a nyugatra utazást, de azért az első pár napban így is meg vagyok gyűrve egy picit; ha nem kora reggel kell a szállodából menni valahova, hanem egy korai járathoz felkelni, és van idő felébredni, akkor néha emberként is ki tudok nézni.
Miért olcsóbb általában a jegy, ha egy éjszakát bevállalunk? A társaságok igyekeznek ütemes menetrendet összerakni, hogy az átszálló utasoknak ne kelljen sokat várniuk, hiszen ha azt látják, hogy „XY reptér, 7 óra átszállás”, az bizony sokakat elbizonytalaníthat, eltántoríthat a vásárlástól. Ebből következően a legjobb csatlakozások általában gyorsan megtelnek, így könnyen az a helyzet állhat elő, hogy az átszállásunk repterére még van olcsó tarifa, de onnan tovább a normál csatlakozó járattal már nincs.
Egy relative későn (10 nappal előre) foglalt London-Bangkok útvonal az Etihaddal jól szemlélteti ezt a helyzetet (akkor és ott az Etihad volt a legolcsóbb megoldás):
Orbitz-cal (és Matrix-szal) keresve a legolcsóbb jegy 838 dollár volt, ez odafele egy másfél órás csatlakozást, visszafelé 1 óra 15 percest adott. A jegy részleteibe belenézve nem volt nagy meglepetés, az odafelé szóló tarifa sokkal drágább volt, mint a retúr fele; közel 150 dollárral nyomta meg az árat. Egy gyors Expediás keresés, meglepően ugyancsak az Etihaddal, már 692 dollárt dobott (és az Air Indiával 715-öt, amit a Matrix nem is talált meg, de ez most lényegtelen). A különbség első pillantásra is nyilvánvaló volt: az Expedia verziója 13 órányi arab látogatást tartalmazott. Miért nem találta meg az Orbitz/Matrix elsőre is ezt a verziót? Még tippelnem is nehéz lenne. Azonban ha a látottakból okulva az Etihadra korlátozzuk a keresést (LON:: EY EY), máris kivágja a Matrix is az összes olcsóbb, hosszú átszállásos útvonalat.
Egy hirtelen gondolattól vezérelve megnéztem mi a helyzet, ha egy teljes napot eltöltünk Abu-Dzabiban (az ingyenes stopover miatt megtehető), olcsóbb lesz-e bármivel a jegyünk? Mint a mellékelt kép mutatja, a következő nap esti 9:55-ös gépre szinten magasabb árat ad, tehát mindenképpen az a járat a hunyó. Ha mindenképp Etihaddal akarunk utazni, nagyon más lehetőségünk nincs, mint +150 dollárt kifizetni, vagy bevállalni egy éjszakázást.
A témához tartozóan elhatároztam, hogy az összes ilyen vesézős posztban összehasonlítom a négy nagy amerikai (Expedia, Orbitz, Travelocity és Vayama), valamint a két szabadon választott magyar (Vista, repjegy.hu) keresőt, melyik mit tud. Az Orbitz képes volt megtalálni az olcsó jegyet, de multi-city keresést kellett csinálni (LON-AUH jan 15, AUH-BKK jan 16, BKK-LON jan 24), egyébként csak a drágább kombinációt adta. Az Expedia csont nélkül hozta az olcsóbb jegyet, akárcsak a Travelocity. Mindkettő adta az Etihadnál csak kicsit drágább Air India járatait is. A Vayama csúnyán leszerepelt, csak a drágább verziót találta meg, multi-city-vel pedig potom 5800 dollárra ugrott a jegy.
A repjegy.hu viccesen 218.000 forintért kínálgatott Emirates járatot (talán Bécsből ráadásul?), a Vista ellenben talált „olcsó” járatot, ráadásul csak 8:25 óra várakozással. Ezért viszont 161.700 forintot akartak, ami aznapi középárfolyamon 771 dollárnak felelt meg, tehát nem volt sokkal olcsóbb, mint a feszes menetrendű verzió, cserében jó szar volt a menetrendje (nap közepén indul, éjszakázik, majd másnap este érkezik meg). A legolcsóbbat ők sem bírták kihalászni, de legalább hülyeségeket nem mondtak. Mentségükre legyen mondva, az Etihad saját honlapja 489 fontért kínálgatta az éjszakázós verziót, ugyanazt, mint a Vista, majdnem ugyanannyiért (763 usd). Meglepő módon utóbbi még multi-city kereséssel sem akart együttműködni, tehát már megint ott tartunk, hogy mégsem a légitársaság honlapján a legolcsóbb foglalni.
A témának természetesen speciális esete az amerikai utazás. Az Államokba egyszerűen annyira sokféleképp juthatunk el, hogy a létező kombinációk száma minden felfogható, számítható és/vagy praktikus méretet meghalad. Bár mindent megtettem néhány megfelelő keresés kibunyózásáért, sajnos év elején akkora dömping van, hogy szinte lehetetlen annyira kihasznált járatokat találni, többet is, hogy illusztrálni tudjam a mondandóm. Tehát, képzeljük el a következő helyzetet: Londonból szeretnénk elutazni San Franciscóba. Újfent tegyük fel, hogy tudomásunk van egy United akciós tarifáról, de valahogy mégsem sikerül olcsó jegyet halásznunk, minden napra drága utakat dob csak a kereső.
Mivel a keresők nagy része logikusan az általuk ismert legrövidebb/legolcsóbb ajánlathoz viszonyítva keres, azt is csak a józan ész és bizonyos időhatárokon belül (Matrix: 60mp), ezért az elmebeteg amerikai hálózatokat teljesen szinte biztosan nem tudja végigzongorázni a rendszer. Forgalmasabb időszakokban (pl. karácsony előtt) könnyen elképzelhető a következő felállás (eredeti térkép):
Az amerikai átszállások egyébként kitűnően alkalmasak a reptéri éjszakázás ellentettjére is: sokszor lehet repülni helyette, ha az ember ügyes (és akar!). Pl. Cancunból Washingtonba borzalmasan drága a nonstop jegy, átszállással viszont egy éjszakát el kell tölteni egy köztes reptéren – hacsak nem vesz az ember egy Cancun-nyugati part-keleti part jegyet (pl. CUN-SFO-WAS), amivel egyrészt mérföldeket gyűjt, másrészt repül az alvás/unatkozás helyett. Kinek mi szimpatikusabb.
Az átszállások csak nyűgnek tűnhetnek, azonban hamarosan azt is látni fogjuk, az esetlegesen olcsóbb jegyen kívül milyen előnyökkel járhatnak még.
