eTicket - mindent a repülőjegyekről

Továbbra sem célom, de... BUD-NYC $355. NYC-MIL $252. 

szerk. 12.22: fantasztikus, hogy 2 napnal is tovább élt a cucc, de semmi nem tart örökké.

Bár eredetileg nem volt célom semmilyen konkrét ajánlatot írni, pláne nem trükkös megoldásút, de a masszív német posztolások után ennek most már valószínűleg reszeltek, oktató célzatúnak még jó lesz. Mit lehet kapni, ha az ember beleássa magát a jegyekbe és a trükkökbe?

Az amerikaiaknak van egy csodálatos kifejezésük erre: „fat finger”. Ezt magyarra „vastag ujjként” lehetne lefordítani, és akkor használják, amikor valami numerikus adat nagyon megcsúszik. Millió helyett milliárd, elnézik a tizedesvesszőt, lemarad, vagy éppen bekerül egy plusz szám az árba. A történelem során számos ilyen elgépeléssel találkozhattak a repülni vágyók szerencsésebbjei: 300 dollár Kanada-Svájc-India retúr biznisz osztályon, 1300 dollár USA-Európa-Malájzia(-Bali) retúr ugyancsak biznisz osztályon, 800 dollár Egyiptom-Bahrein-Thaiföld első osztályon, netán 910 dollár Varsó-Nouméa prémium túristán – a teljes lista talán be sem férne egy bejegyzésbe. A múltban ezek vegyesen lettek törölve, illetve leutazva, azonban az idők változnak.

A bevezetésekor párdolláros kerozinpótdíj amolyan „szükséges rossz” szerepét töltötte be a 2000-es évek első felében, egyensúlyozandó a kilengő olajárakat, mára azonban a társaságok döntő többségénél a jegyek árának jellemzően harmadát-felét (vagy akár még többet!) teszi ki. Bár az utasok nagy része zsigerből gyűlöli ezt a pótdíj-módszert, még akkor is, ha az illetékes fogyasztóvédelmi szervek döntése alapján már teljes árat kell megjeleníteni, vannak a rendszerbe kódolva olyan lehetőségek, amik nem kevés megtakarításhoz vezethetnek. Igazi szürkezóna, mindkét oldalon!

 Még egy bejegyzés erejéig visszatapsolnám a „miért annyi” sorozatot, hiszen van a jegyáraknak (és a társaságok kiadásainak) egy jelentős, de eddig még sehogy sem érintett része: a kerozin. Az utóbbi nagyjából egy évtizedben az olaj, és így a kerozin, árának alakulása nagyobb hatással volt a repülés költségeire, mint bármi más – mára már ez képezi a társaságok kiadásának legvastagabb egyedi tételét.

Mint minden területen, (nagyrészt) a légiközlekedésben sem önálló és elszigetelt vállalatok küzdenek egymással, hanem egyes cégek másokkal különböző mértékben együttműködve próbálnak boldogulni. Ez az együttműködés három különböző szintre bontható, illetve négyre, hiszen alapesetben a „semmi közünk egymáshoz” verzió érvényesül. Bármilyen módszert választ két vagy több társaság, néhány általános megállapítás az együttműködés minden fajtájára elmondható.

Bár a jelenség inkább az Egyesült Államokra jellemző, de biztos volt már itthon is olyan, aki találkozott azzal az anomáliával, hogy A-ból B-be utazni drágábban tudott volna csak, mint A-ból B-n keresztül C-be. A hidden city ticketing lényege, hogy egy átszállásos út során nem repüljük végig az egész jegyet, hanem egy közbenső pontban kiszállunk. Szemléletesen egy A-B-C útvonalból mi csak az A-B (illetve csak a B-C) részt kívánjuk használni. A légitársaságok ismét nem örülnek.

A b2b jegyek kifejezetten arra szolgálnak, hogy a tarifaszabályokban szereplő minimumtartózkodást kijátszák, ebből következően a gyakran, főleg az üzleti ügyekben utazó utasoknak ez a taktika hozza a legnagyobb megtakarítást. Eltérően a többi trükktől ez még csak nyomokban sem jár semmi előnnyel a társaságok számára, így a b2b-t keményen üldözik. Lebukni relative egyszerű vele, és emiatt ténylegesen odacsaphatnak az ember körmére, használata tehát a jelentős megtakarítások ellenére sem ajánlott senkinek.

A szürkezónában a légitársaságok szablyzataival nem túl harmónikus témákat járjuk körül. Bár ezek közül egyik sem illegális, büntetőjogi érelemben, sokuk szembemegy a repülőjegyek megvásárlásakor elfogadott feltételekkel (a polgári szerződéssel a szállító és az utas között). Használatukat senkinek nem ajánlom, hiszen felfedezése esetén a légitársaság egyrészt törölheti a jegyünk, másrészt a szerződési feltételekben rögzítetteknek megfelelően akár kárpotlásra is igényt tarthat. Az senkit ne tévesszen meg, hogy utóbbi megtörténtéről a világtörténelemben még szinte senki sem hallott.

„...a kedves utasnak senki nem tilthajta meg, hogy használja a józan paraszti eszét...” – Homár komment.

Csak röviden offtopicolok egy kellemeset, ha már mai a hír:

http://www.reuters.com/article/idUSTRE63K0MT20100421

1 milliárd dollárt kérnek a fiúk a Google-től. Fasza. Az én egyetlen kérdésem az, hogy a Matrix marad-e.