eTicket - mindent a repülőjegyekről

Az előző bejegyzésben megismert Matrix erőssége abban rejlik, hogy nem csak egyszerűen útvonalakara kereshetünk, hanem ezen belül meghatározhatunk az átszállások számától és helyétől kezdve a foglalási osztályokon át az egyes szektorok fuvarozójáig mindent. Miért lényeges ez? Mert, mint a Matrix korlátjaként is említettem már, a keresők soha nem fogják megtalálni az összes lehetséges jegyet, köztük elképzelhetően azt sem, amire mi vágynánk, vagy ami történetesen a legolcsóbb.

Mi az a Matrix? A Matrix a QPX ingyenesen használható verziója a készítő ITA Software jóvoltából. Jó, jó, de akkor mi az a QPX? Egy repülőjegy-kereső és értékesítő rendszer, amit az Orbitz-tól a kezdve az ügynökökön keresztül számtalan légitársaságig bezárólag az ipar kellemesen nagy szelete használ. Mire nem jó a Matrix? Nem lehet vele jegyeket venni. De akkor mégis miért kap külön bejegyzést (sőt, sorozatot!)?

Miután elkezdtem bekommentelni egy tarifaszabályzatot, rájöttem, annyi speciális kifejezés van bennük, hogy egyszerűbb előbb csinálni egy szószedetet. Ha valamit esetleg nem úgy írtam, mint ahogy mondjuk a Malév oldalain szerepel, akkor elnézést, de lássuk be, hogy a néhány itthoni oldal kivételével sehol nincsenek a fordítások használva.

Miért olcsóbb Budapestről Frankfurton keresztül repülni New York-ba, mint Frankfurtból nonstop? Miért olcsóbb a jegy, ha kint alszok szombaton? Miért kerül az egyirányú jegy sokszorosába a retúrnak? Miért éri meg a társaságoknak üres székekkel repülni, miért nincsenek last-minute akciók a betöltetlen helyekre? Ezekre, és még sok más egyéb kérdésre is ugyanaz a válasz: yield management.

 Mi a különbség egy szobányi kartonlap és a légitársaságok internetes foglalási oldalai között? 40 év, az alkalmazott technológia, az American Airlines „feneketlen” zsebe, semmi más.

Egy kis közjaték gyanánt álljon itt néhány európai ár a múltból. Zárójelben az inflációhoz igazított ár. Házifeladat gyanánt utána lehet túrni, ma mennyibe kerülnek ezek az útvonalak.

1984:
LON-AMS – 240 usd (501 usd)

1987:
LON-DUB – 312 usd (595 usd)
LON-DUB – 149 usd (284 usd)*
LON-DUB – 141 usd (269 usd) (Ryanair)
LON-PAR – 302 usd (576 usd)
LON-PAR – 156 usd (298 usd)*
LON-AMS – 286 usd (546 usd)
LON-AMS – 117 usd (223 usd)*
PAR-NCE – 230 usd (438 usd)
PAR-ATH – 1190 usd (2270 usd)
PAR-ATH – 432 usd (824 usd)*
PAR-ATH – 237 usd (452 usd) (charter)
DUS-BCN – 700 usd (1335 usd)

1990:
LON-GVA – 270 usd (448 usd)*
LON-MAD – 330 usd (547 usd)*
LON-CAI – 780 usd (1293 usd)*
AMS-CPH – 700 usd (1161 usd)*

1991:
LON-AMS – 90 usd (143 usd)*
PAR-BRU – 465 usd (740 usd)

* különböző megkötésekkel, mint elővétel, kötelező szombat éjszaka, nem változtatható időpontok, stb.

Jól lehet látni, hogy amint az angol kormány 85-ben liberalizálta az Anglia-Írország és az Anglia-Hollandia útvonalakat, az árak 6-7 év alatt keményen padlót fogtak - ezzel szemben van a felsorlásban néhány tényleg bicskanyitogató tarifa, mint pl a Párizs-Brüsszel, ami potom 170 mérföld.

 A hetvenes évekre már fájdalmasan nyilvánvalóvá vált, hogy ha egy üzleti szektort olyan állami felügyelet vezet, amibe az adott szektor érdekeltjei közül nevezik ki a tagokat, akkor azoknak mindennél fontosabb lesz az ágazat szereplőinek pénzügyi stabilitása – akár a verseny közérdekkel szembemenő, növekvő árakhoz és monopóliumokhoz vezető elnyomása árán is. Mikor ez a stabilitás a vevőkön olyan mértékben csapódott már le, felháborító viteldíjak formájában, hogy a jajjgatás az egész országban hallható volt, hirtelen Washington is fülelni kezdett.

Aki próbált már akár csak egyszer is repülőjegyet venni magának, az jól tudja, hogy az árazásukban látszólag semmi logika nincs. Aki gyakrabban repül, az néha a tapétát is megkapargatja egy picit a falakon, olyan mértéket képes elérni a józan észnek minden ponton ellentmondó árazás. Ez az „őrület” azonban csak látszólagos. Bár a válasz megértéséhez nem feltétlen szükséges, nem árt meg egy történelemlecke sem.

Mi a legjobb időpont a jegy megvételére? Az egyszerű válasz így hangzik: „amikor olcsó”. Jó, jó, mikor „olcsó”? A jegyárakkal kapcsolatban kering néhány téves elképzelés, ezek közül az egyik, hogy az jegyárak fel-le mászkálnak. A valóság ezzel szemben az, hogy az árak nem mozdulnak sehova, ugyanaz a jegy mindig ugyanolyan „olcsó”. Csak közel sem biztos, hogy meg tudjuk venni.

Auckland–Budapest 798 dollárért egy irányba. Első hallásra nagyon tetszetős árnak hangzik, de valóban olyan jó üzlet-e ez a jegy nekünk? Igen is, meg nem is. Az Orbitz 20% árelőnye az Expediaval szemben jelen esetben 170 dollár körül csapódik le, amin az egyszeri utazó nem is gondolkodik. Mégis álljunk meg egy pillanatra, és nézzük meg, miket kell(ene) még végiggondolni a vásárlás előtt. Örök igazság, de könnyen lehet, hogy a legolcsóbb jegy végül többe kerül.